Új Élet
2007.10.25. 18:28
Hatalmas nyárfák eszik meg a tájat, Véreskezű ártatlanoknak fájhat. Béke a lélekben, szívem széttépve: Kergetőzve, rikoltozva, átverve.
Vértől vörös, köves úton sétálok. Füstös a táj, a hidegben meghalok. Platánfának árnyékában pihenek, Fájdalmas emlékeimtől szenvedek.
Gonosz gallyak húsom tépik, szaggatnak, Sikoltok, de hangja nincs a szavaknak. Értelemnek nevezik az életet: Élet amit élsz, ameddig élheted.
Élheted-e életedet így tovább? Élet volt-e vagy értelem meg korább? Vad nyúl vadászik emberre karmával. Nem mégy semmire reménnyel, s imával.
Vérszagú légre kelt a vad keselyű... Tudjuk jól, hogy sosem volt az ember hű. Kiharapta lelkét az éjjeli vad. Új életet új reményt az új év ad.
Újra kezdjük, újra a nagy pusztítást, Niké szobra megkezdi a felbomlást. Niké könnyéből árad egy kis patak, Új élettől lelkem újabb pofont kap.
Erdőbe veszett a boldogság, s béke, Eltűnt, s a harcnak sohasem lesz vége. Jajgatás, fájdalom, könny- és vércseppek, S kérdezem: mi értelme az életnek?
|