Pattan a szikra, gyullad a láng,
világít a parázs, fényt vet ránk.
Ég a tűz kettőnk közt, mi mégsem
Tükröződünk egymás szemében.

Nem nyúlsz többé már kezem után,
Mosolyogsz rám csak nézek bután.
Elrejtjük fájdalmunkat mélyre,
Tántorgunk, nem megyünk előre.

Nem jutunk egyről a kettőre,
Csapdába estünk mindörökre.
Szív bezár, kulcsot messze dobja,
Megkondul szerelem harangja.

Mi csak üldögélünk egyedül,
Az egész világ minket kerül,
De ember erre hiába vár,
Nem leszünk egymásé soha már.