Halk cipőkopogás hallatszik
A néma éjszakában.
Gyenge fény újra felvillanik
A sötét folyósóban.

Szörnyű, nehéz cipőkopogás
Tapossa a lelkemet,
Fájdalmasan kínzó dobogás
Üti-veri szívemet.

Bejut a fény, és kattan a zár...
Elmúlik a kopogás.
Kisétáltál, egyedül hagytál.
Hideg maradt, semmi más.

Falnak dőlve lesem a plafont,
Cigarettámat elnyomom.
Az élettől kap újabb pofont
Égő, fájdalmas arcom.

Lecsúszok, leülök a földre.
Nincs erőm már álláshoz.
Bent ragadtam itt már örökre,
Innen megyek síromhoz.