Odaát
2007.12.10. 17:10
Még gyenge harmat ébredezik puha pázsiton, a másik oldalon gyenge végtagom izmait eleresztem fájón.
Még a réten a szép virágok Finom illatárban gazdagok, Csak némán ülök a betonon, S szívem elönti a fájdalom.
Még odaát ragyog, süt a nap, S a szellõ a fûbe belekap, De nem bántja, nem marja széjjel, Mint engem a kegyetlen éjjel.
Fáj az éjjel. Fáj a nappal. De nem harcolok Önmagammal.
|