Lélektolvaj
2007.12.10. 17:14
Eljött az éjszaka
Sötét, gonosz arca
Sandán felém bámul,
Egy lelket ejt rabul.
Egy lelket, mit nem ismer,
Egy szempárt, tûz fényével,
Egy arcot, bús könnyekkel,
Egy embert, szeretettel.
Visszatért az éjjel,
keserû reménnyel,
hogy e kóbor lélek
valaha feléled.
Egy lélek, mit nem ismer,
Egy szív egy véres késsel,
Egy kar mély sebhelyekkel,
Egy ember bárgyú hittel.
Eltûnt már az éjjel,
Keserû nap kelt fel,
S az ember hajnalra
Már vérbe volt fagyva.
Egy lélek szenvedéssel,
Egy élet megvetéssel,
Egy szív kettéhasítva,
Egy ember széttaposva.
|