Hajnal
2007.12.17. 22:59
Éjszaka ezüstös fényében
Szemeid fénye tükröződik.
Csillagok az ég tengerében
A göncölszekér félresiklik
Szemed fénye folyósójáról
Lezuhan alá az egeknek.
Holdfény csillan fű harmatjáról,
Könnyű áldozata szeleknek.
Most mégis oly' nyugodt és csendes
Szél nem kavarja fel a tájat.
A beton száraz, a fű nedves
Kinyitom ajtómon a zárat,
Kilépek rajta, elindulok.
Hidegben fogaim vacognak.
Feltámadó széllel dacolok,
Arcomra kelnek napsugarak.
Odakint az idő melegszik,
De belül kihűlök teljesen.
Zord jég a vad tűzzel csatázik
Csillagok hullnak egyenesen.
Hosszan, halkan, lassan lépkednek
Fényzápor tenyerén megállok.
Vörös fény űzi sötét eget
És belül kihűlnek a lángok.
|