Egy halott kisfiú utolsó gondolatai...
Laci 2007.12.27. 23:57
Egy halott kisfiú utolsó gondolatai...
Bocsánat.
Bocsánat hogy itt hagytalak. Hogy gyáva voltam. Hogy nem hittem hogy egyszer... egyszer veled lehetek.
Bocsánat hogy ezt tettem. Ne... Ne hibáztasd magad. Kérlek. Hiszen te nem tehetsz róla... Nem tudhattad mi az mit érzek... Te nem tehetsz róla. Te nem lehetsz semmi rossznak okozója... Egy angyal sosem tesz semmi rosszat.
Mama ne haragudj... Akkor... akkor mikor még éltem úgy fájt... Úgy éreztem... úgy éreztem így jobb lesz minden. Hogy így könnyebb lesz... De nem... nem jobb semmi sem. Ne sírj... kérlek ne sírj... Nem tehettem mást...
Nem bírtam már így élni. Nem volt értelme... Egy lányért éltem, akivel soha nem lehettem... Nem volt értelme. Értsd meg, édesanyám, értsd meg... Ne sírj... kérlek ne sírj...
Sajnálom... Sajnálom, hogy gyáván, gyenge módon elfutottam az élet elől... sajnálom hogy saját kezűleg vetettem véget az életemnek... úgy éreztem... úgy éreztem ezzel vége lesz... vége lesz az összes kínnak, és szenvedésnek, de... de nem. Mennyire nem...
Másnak szültem bánatot, és fájdalmat... Barátaim... Édes barátaim... Kérlek ne sírjatok... nem érdemlem meg hogy értem sírjatok... Mi vagyok én, hogy képes vagyok... képes vagyok itthagyni mindent, eldobni az életet... eldobni az életet, és halálba menekülni fájdalmaim... fájdalmaim elől.
Bocsánat... Bocsánatodért esedezem... Te földre szállt angyal, te fénylő csillag... Te... Egek csodája, angyalok angyala... Ígérem... ígérem vigyázom rád. Fentről figyelek, és vigyázok rád... Angyalnak leszek őrangyala... Megóvlak minden rossztól... Ott leszek veled minden pillanatban.
Kérlek ne... Ne sírj. Ne légy szomorú... És ne... ne hibáztasd magad.
Hogyis... hogy is lehetek én ilyen? Hogy egy angyalt sírásra késztessek? Hogy egy égi teremtmény könnyeivel áztassa e puha homokot melybe beletemetnek? Én? Én nem érdemlem ki egy angyal könnycseppjeit, én nem érdemlem ki egy égi tünemény szomorú perceit, én nem érdemlem... nem.
És eljött. Itt van. Feketében. Egy szál rózsát helyez barna fakoporsómra. Majd lassan eltávolodik. És én... én örökké ide bezárva várok... várok hogy egyszer eljöjjön. De nem... nem jön vissza soha...
|