Delelő nap száz sugara
Rásütött egy magas fára
Árnyékot vetett a gyepre
Rózsabokor irigyelte.

Kis bokor nagy árnyat akart
Eltakarni mind az avart.
Magas fa árnyát nem adta
Bokor tövisét hullatta.

Rózsák fejüket lehajtják
Másik árnyékát akarják.
Fa sötétje rávetődik,
Sziromlevél epekedik.

De árnyak játéka csalfa,
Szórakozik a magas fa.
Visszahúzza sötét leplét,
Rózsa ejti hideg könnyét.

Örök magányba lett zárva
Rózsabimbó mind csak árva,
Messzfújja mindet bús szél
Csak egy vörös örökké él.