Szeretném elmondani, hogy milyen fontos vagy számomra... De egyszerűen nem találok rá szavakat. És érzem, tetteim számodra mást mutatnak, mint amit érzek itt belül.
Tudom, hogy megbántottalak, pedig soha nem akartalak. Szörnyen megbántam amit tettem, utálom magam emiatt. Ha lehetne, megváltoztatnám a múltat... de sajnos nem lehet.
Sokszor emlékszem vissza az elmúlt 1-2 hónapra... Mikor egyre többet beszélgettünk, és jóban voltunk. És éreztem, hogy számomra egy különleges lány vagy. És hogy meg akarlak ismerni. És rájöttem, hogy jó a közeledben lenni. Mindíg mosolyogtál rám. És ahogy néztél rám... Olyan gyönyörűen még soha senki nem tette, és nem is fogja. Egyszerűen máshoz nem tudtalak hasonlítani, csak az angyalokhoz.
Ekkor kezdtem el érezni irántad valamit, ami több mint barátság. És innentől bárki ölelt át, mindíg azt kívántam, bár te lennél az. Mikor lent voltam a termetekben veled, olyan boldog voltam...
Bécs óta minden nap a fotókat nézem, meg a videókat rólad. Amikor épp nézel rám, és mosolyogsz... Azt hiszem ebbbe szerettem bele. Tudom, nem hangzik hihetően, de mégis ezt érzem: nekem nem kell másik lány. Ha azt látod, hogy mást ölelgetek, puszilgatok, az azért van, mert Te hiányzol. De ha Veled lennék, akkor csakis Veled.
Ami szilveszterkor történt... Tudom, nincs rá magyarázat. De nagyon sajnálom. És nagyon utálom magam emiatt. Fogalmam sincs hogy hagyhattam magam, mikor szilveszter előtt napokig csak arról beszéltem, hogy de jó lesz hogy te is jössz... De most azóta olyan rossz... Hogy számomra a legfontosabb embert a világon így megbántottam... Egyszerűen nem tudom felfogni. És hogy mekkora távolság lett köztünk... Nagyon rossz. És tudom, hogy még egy ilyen gyönyörű, aranyos, angyali teremtés nincs a földön... És ez nagyon bánt.


Ha akarsz beszélni még, keress meg. Vagy csak annyit mondj, hogy nem érdekellek, vagy bármit. Amit gondolsz, őszintén.