Halkan csobogó patak
Tiszta vizét zavarja
Hangosan fel-fel kavarja
Folyópart sáros avarja
S az élet vérét benne áztatja.
Világ kudarcát akarja.

Szakadt rongydarabbal
Sebeit ápolja
Vérét csapolja,
Lényét fájlalja
Vérben áztatja,
Halálát kívánja.

Véres rongyát a vízben kimossa
Félelme zavaros,
Szemeit a ronggyal leköti,
Fájdalma mardossa,
De nem mer ránézni.

A víz tükrében csillog,
De letakarja szemét
Gondolat fellegek
Elárasztják fejét.

Könnye vérbe torkollik
S megvakul örökké
Ez teszi elviselhetőbbé
E világot,
Melyet sosem látott,
S nem is látja már
Még ki nem jön az ár
Mely kimossa a szemét
Feltámasztja testét
Megéleszti lelkét
Visszaadja létét.

De a patak lassan elapad
Kiszárad, s eltűnik,
Helyében csak por marad
Teste elsorvad.

De egyet tud,
S ezt sosem feledi el:
Ő ott ült, és várt,
Ő soha nem adta fel.
Félt, rettegett,
Nem látta, mi érkezik,
De maradt, és remélt
Utolsó napjáig.