Te élet, te mostoha
2008.02.29. 21:01
Ne várd hogy alkossak,
Míg mindent lerombolsz
Ne várd hogy írjak,
Míg csak eltaposol
Te élet, te mostoha,
Ó, én ostoba!
Csapdába estem
Kiutat kerestem,
De elvesztem.
Sötétben, egyedül, s fázom.
Életem szebb fordulatát várom,
És bánom
A perceket,
Melyeket
Csak azzal töltöttem,
Hogy életem
Szebb legyen,
De megoldást nem leltem.
Csak írtam,
És sírtam,
Vártam a változást.
Új szelek elfújtak...
Ne várd az alkotást!
Szavaim fel-fel buknak,
De elnyeli az éjszaka.
Kik szeretni nem tudnak,
Nem értenek meg soha.
Csak egy folt vagyok,
Egy foszlány.
Árnyéka magamnak.
Akit akarok,
Egy lány.
Fájdalmaim dagadnak.
Keservesen vésem e sorokat,
Rendezem egymás után
Kegyetlen szavakat,
De amint kimondanám,
Szavaim elfogynak,
Üresen elhervadnak.
Csak sírok, és tudom,
Nem lesz már jobb soha.
De ki nem érez,
Könnyekre sosem lesz jó oka.
Ne várj alkotást,
Míg nem hozol változást!
Te élet, te mostoha,
Ó, én ostoba!
Nem tudom, mit reméltem.
Nem tudom, mire vártam.
Eltűnt az értelem,
Maradtam magamban.
És egyedül körmölök,
Írom a verset
Egy tollal e papírra
Kiöntöm mit érzek.
Majd véremmel írom fel a falra,
Ha nem bírom tovább,
S ne várj több alkotást,
Te élet, te mostoha!
|