Alászálltál, lezuhantál.
Fájt, mégis megnyugodtál.
Tán elfáradtál, s feladtad,
Hagytad elhagyatni magad.
Holttested a parton marad,
Kezed nyomán a sár csak dagad,
Nincs okod, hogy múltad tagadd.

Tiszta, minden tiszta.
S fényes, s szép, s jó.
Mosolyt takar déli puszta,
Hidegágy a takaró.
Minden szép, minden jó.

Mondod ezt, de gondolod?
Zavartan szaladsz.
Csak én, a szék, s kirúgod,
Kötélen felakadsz.
S ennyi volt az egész.
Eddig ért el az ész.
S felnézel, leülsz,
S majd elmész.
Szemed árkait
Fekete tölti fel,
S szórja átkait
Ne érd be ennyivel!

Küzdj, és bízz,
Eljön majd az óra,
Kezed után nyúlnak,
S tanítanak jóra,
És csak sírsz, és fáj,
Mert ezt is muszáj,
Nem sír a szem,
Ha örül a száj,
Csak szállj!
Repülj, menj,
Innen el, távolra!
Majd visszatérsz,
Ha visszaérsz
Egy szebb alkonyra.

Mikor majd szép lesz,
S tiszta, minden tiszta.
S fényes, s szép, s jó.
Hogy másra térjél vissza,
Mikor nem esik már a hó.