Mint a hegy fehérje,
Mely zuhatagba hullik,
Mint kihullt emléke
Az idő csak múlik,

Mint fehér hó kövön
Csillog erős fénye
Szellő gyomrán öröm
Lesz már urrá végre.

Mint a dér, leszállott,
S hűvösbe borult a táj.
Mosolya megfagyott,
Egy szikla, egy akadály.

Szélnek útját állta,
Tovább nem engedte,
Rámordult a sziklára,
Hangjával elkergette.

Mert nincs semmi,
Ami megálljt parancsol,
Míg a vér vezeti,
Mindenen áthatol.