Ülök a Dunaparton
Kidőlt farönkön pihenem
fáradalmim. Kanyaron
Elvesz a szemem.

Kis kavicsokat gyűjtök.
Apró, fehér, barna,
Fekete, piros, örök.
Sok, kicsi, és tarka.

Játszanak, Vígan
csörögnek kezemben.
Csak ülök halkan,
Képem elúszik a vízben.

Nevetek. -Kövek!
Nem értenek engem... -
Csodálkozva lesnek,
Fürkészik a szemem.

Mosolygok - Kövek! -
S elhajítom őket.
Dunába esnek,
Csobbannak egyet.

Mérem a vizet,
S eltűnt az arcom.
Hullámfellegek
Elvitték... De hagyom.