Sokáig zengtem saját
Fájdalmim hosszú sorát,
Megfeledkezve eme
világról. Nem kellene,
tudom. S mégis dalolok:
Bánatommal gyógyítok.

Mert e földnek jóra nincs
szüksége, csak egy bilincs
segíthet rajta, egy zár.
Ahol örök téboly vár.

De én írok, s a kulcsot
dobom, ha el is kapod,
Ha hangom elszáll hozzád,
Tárd ki szíved, csukd be a szád,
Hunyd le szemed, én viszlek:
Azért, hogy segítselek.