Üres az ágy
A párna
Mi várna
Csak hiú vágy
Egy ábránd, egy álom
Hogy létedet várom,
Hogy szemeid látom
Mikor szemem nyitom,
Hogy veled kelek,
Teveled fekszem,
Veled ébredek,
S élem életem.

Párnám üres,
Nem nyomja senki feje.
S álom se nyomja
Szemhéjam lefele.

Hiányzol. S kiáltanék
Hátha érkezik segítség,
S felbukkansz a semmiből,
Nem lennék már egyedül.

Gyilkos percek lelkem szabdalják,
Hol lesz már vége, hol az igazság?
Veled akarom leélni az életem.
Ennyi az álmom, ennyi kell énnekem.

Megbántottalak, tudom.
Bánom tettemet, bánom.
Saját kézzel törtem álmom,
S ennek sarát ki kell állnom.
Sajnálom, hidd el, sajnálom.

Hidd el, kérlek,
hidd el, szeretlek.
Fontos vagy nekem,
Hidd el!
Te vagy mindenem,
Ne menj el!

Ne fordíts hátat,
Ne építs gátat,
Csak higgy! S nyújtsd kezed.
Vigyázok rád, míg kéred.
Hogy szeretlek.e,
Ne kérdezd!
Csak hidd el, ha mondom,
Neked nem tagadom,
Mit érzek,
ez a lényeg,
Ameddig élsz,
Én addig élek.

S szenvedek e tollal
lámpa alatt írva
e pár sorral
görcsölő kezekkel
a valóságon túl
élet-harc dúl
szívembe vésve
örökkön-örökre
a te neved karcolva
a világgal dacolva
állok egyedül,
s kérem bocsánatod:
mindenestül,
mi neked árthatott.

Sosem akartalak
bántani téged,
De mégis sikerült,
s a fájdalmam éget.

De kérlek, könyörgöm,
Hidd el, mit írok,
könnyem, örömöm,
én érted vagyok.

Csak hidd el, nézz rám,
boldog leszek azután.
Ha bízol bennem,
Szeretsz engem,
Talán úgy érzem:
Enyém a világegyetem.