Vöröslő faágak táncát
figyelem egy ágyon fekve
Ezer képnek valóságát
foglalom össze e versbe.

Barna lepedőre dőltem
Kint zöld hinta szélben táncol
Oszlop mellett vödör pihen
Benne egy bot széllel dacol.

Odakint levegő susog,
Idebent szól a rádió.
Cicám kint a lépcsőn morog,
Irigyel tán, hogy nekem jó.

Lehet fázik a hidegben,
Bár elég vastag bundája...
De tavasz van, és nehezen
Meg kell tőle már válnia.

Most egy romantikus zene
Üti meg a füleim lassan
Titanic- filmzene eme
Szomorkás - szerelmes dallam.

A pillanatnak varázsa
Elrepít innen messzire.
Egy szempár hasít arcomba,
És hiányzik... De mennyire!

De már véget ér az ének,
A szerelem viszont soha.
Most azonban visszatérek,
Fogva tart az ágy, s e szoba.

Hirtelenjében az égből
Zuhatagként hull az eső.
Macskám is az ajtónak dől,
Vár, míg a nap újra eljő.