Várj, míg szelek elkísérnek utolsó dalomra,
S utána hadd szaggassanak halomra
keserves sírásom-rívásom közepette,
E szavak mik velem futnak örökkön-örökre.

Várj, míg a fürdőkád telelesz a véremmel,
S nevedet felvésem utolsó erőmmel,
A szívemet kivágom, s neked adom:
Vidd el! Ez lesz a búcsúajándékom.

Várj, míg utolsó elcsépelt mondatom
nem távozik elgyengült, elsápadt ajkamon,
S az utolsó szavammal is téged dícsérlek,
Mert leírni nem lehet, mennyire szeretlek!

Várj, hogy ha fáj is minden pillantásom...
Nézz még a szemembe egyszer! Ezt akarom,
S utána elmehetsz, itt hagyhatsz örökre,
Csak kérlek, a szívemet vidd el emlékbe!