Mentem veled kézenfogva
Sötét alagúton át,
S hallgattuk az ég dallamát,
Szálltunk a magasba.
De ledobtál, s itt vagyok,
A földön láb nélkül futok.

Énekeltük életünk,
S táncoltuk magasban,
Nektárban fürödtünk,
Mindíg csak nevettünk,
De véget ért e dallam.

A kottafüzet elégett,
S hamuvá változtam,
Szél vitte el hamvam,
S a pokolba érkezett.
És nem maradtam
valaki senki helyett.

Egy szellem csupán,
Mi lebeg a mélyben,
Egy lélek árnyán,
Egy holt erdőben.
Cigarettafüst, vagy tán
az sem mozgat igazán.

Csak parázs, s kialszik,
Ha nyomják a falhoz,
De én tudom, mindíg
Hű leszek a dalhoz!