“Láttam egy szellemet elsuhanni az éjjel.
Egy szellemet. Igen.
Nem, nem őrültem meg. Egy szellem volt. Láttam.
Azt hiszem... talán volt két keze. Meg... két lába. Meg egy arca...
Igen! Biztos hogy szellem volt.
Nem. Nem álltam semmilyen drog hatása alatt...
Nem! Nem ittam alkoholt.
Nem... Nem vagyok bolond. Tényleg láttam. Még beszélt is hozzám. Nem teljesen értettem, hogy mit mondott, de talán valami olyasmit, hogy kövessem...
Nem. Nem követtem. Mert átment a falon. Én meg nem tudok átmenni a falon.
Dehogy van szükségem orvosra! Jól vagyok.
Mondom hogy ott volt. Talán eljön ma is. Maradj itt és várd meg velem, ha nem hiszed el.
De most komolyan. Ha nem hiszed el, várd meg itt. Biztos eljön ma este is.
Nem! Nem vagyok őrült. El fog jönni ma este is. Ha így viiszagondolok rá... Igen! Még mondta is hogy visszajön ma.
Tényleg vissza fog jönni. Maradj itt velem ha nem hiszed el. Visszajön, meglátod. De akkor ne menj el! Maradj szépen itt velem míg vissza nem ér! Mert különben lemaradsz róla.
Tényleg! Na! Ne hagyj itt... Lehet hogy pont akkor fog visszajönni mikor elmész. Csak addig várj még. Kérlek! Nem akarom hogy hülyének nézz! Maradj addig itt!”

Néha nagyon szeretünk, és néha nem tudjuk elmondani. Néha bármit kitalálunk, csak hogy akit szeretünk, mindíg velünk maradjon. És néha már mi magunk is elhisszük, amit mondunk. Pedig az a szellem soha nem repült el ott. És nem is fog. És pont ezért ők, ketten örökre ott lesznek együtt.
Szeretnijó, szeretni szép. De őszintén szeretni nehéz. Ha valaki őszintén szeret, ne engedd el sose.

A fiú gyenge volt. És szerette a lányt. De félt, hogy a lány elhagyja. A lány tudta, hogy nincs szellem. De a fiúval maradt, hogy a fiú ne féljen tőle. Mert a lány is szerette a fiút, de ő erős volt.

A fiú úgy érezte, hogy a szellem segítsége nélkül nem kapta volna meg a lányt sose. Pedig sosem lett volna szükség e szellemre. Csak a szerelem számított, a láng mi gyulladt köztük.

Örökké együtt maradtak. A fiú csak remélte, hogy sose jön a szellem, mert ha jön, akkor a lány már látta, és elmehet... A lány végig tudta, hogy a szellem nem jön... A szellem nem létezik.

Szerették egymást utolsó napjukig.

Utolsó napjukon a fiú elgondolta, mekkora véletlen szerencse, hogy nem jött vissza a szellem. És úgy hunyt el, hogy hálás volt a szellemnek. Úgy gondolta, hogy e szellem hozta össze őt élete párjával. Pedig e szellem nem létezett, e szellem csak a fiúban élt, e szellem ő maga volt, senki más.