Sínpáron
2009.02.20. 20:42
Keservesen kiáltok állj!
De a vonat füttyent, s megy tovább...
Kapálózok, és ugrálok...
És látszik: én vagyok az ostobább...
Rohanok s kifekszem a sínekre,
Térdre rogyok, s könyörgök,
Álljon meg, s vegyen fel engem,
De a vágy csak számomra örök.
A masiniszta kegyetlen,
s nem tapos a fékre.
A fekete halál hirtelen,
S holtan nyugszom. Végre.
|