1.
Izgalmas e vágy,
Mi lakozik benned,
Mint egy puha ágy,
S mégis szöggel verted,
Érdekes e hang,
Mi elhozott feléd,
Egy öreg harang,
Vagy tán lemezre tennéd?

2.
Talán csak bosszú vagy,
Talán megváltó,
Sok apró kérdést hagy,
Mi idebent hallható:
Ez a hang vezetett el
Karjaidba engem,
S mégsem döntöm el,
Mit kéne tennem?

3.
Talán napsütötte orcád
Hozza el a világot,
Talán ha elérek hozzád
Letehetem a kardot,
De lehet, hogy mégse,
S kínom lesz a bölcsőm,
Nem mosolygom sose,
Hiába lennél örzőm?

4.
Oly hirtelen jöttél,
Nem is hittem igazán,
S mégis lelkem veled él
Életem lépcsőfokán.
Megtaníthatnál úszni,
Dobnának a mélyvízbe,
Jó érzés veled lenni:
Most boldog vagyok: végre.

5.
Démonok kapualjában
Elengedted kezemet,
Tovább én már nem láttam,
Te sem óvtad szívemet.
Késedet, Mit éleztél,
Mélyen belém döfted.
De a lelkem mindíg él,
S benne az emléked.

6.
Tudom, hogy bántottalak,
Tudod, hogy szeretlek.
Sajnálom a hibáimat,
De elnézést nem kérek.
Volt hogy fájt, mit tettél,
De mégis tudom: imádsz.
Most mégis mondom: menjél,
Hidd el, így jobban jársz.