Mint a leveli béka,
Úgy érzem néha
Hisz zöld a színe,
És valahogy mégse
Találja a helyét ebben
A zűrös környezetben.

Szememre volt írva
Életem baljós sorsa,
Csak megvakultam érted,
Tudom, sosem kérted.
Mégis így volt minden
A legjobban, s a legszebben.

De most felhők vetik rám
Borús szárnyuk az éjszakán,
Nem mosolyog vissza
A  tavirózsa szirma.
S elúszik a béka a tóban,
Fáj, de tudja, ez így jól van.