Mint a szószátyár betyár
Ha befogják a száját,
Földdel teli fülemben jár
Hangod újra s újra át.

Emléked képe rámtör,
És úgy érzem magam,
mint ha meghalnék ettől,
Puskacső ez a dallam:

S mégis minden éjjel
Ha nem jön az álmom,
Én erre alszom el,
S ébredéskor is hallom.

De mond csak meg nekem,
Van e ennek értelme?
Hisz látom, hogy életem
Kifolyik lassan belőle.

Távozik testemből,
Há már úgy látja:
E világ összedől,
Csak te repülsz át rajta,

Csak te dalolsz fülembe,
Csak te mondod újra:
Te vagy életem szerelme:
De te jobban hallgatsz másra.