Szerelmes Szív
2009.04.24. 22:50
Bekapcsolt egy monoton zaj,
Egyre gyorsabban csak dübörög,
A remény, hogy éhen ne halj,
A remény táplálja mindörökké őt:
Ez a szív: A szerelmes szív kudarca,
Mert diktálja az iramot, de mind hiába,
Ha rávicsorít a világ kegyetlen arca,
Tudja már, kilátástalan az ő harca.
S mégis: Csak azt akarta: szeressék!
De felé már nem fordult többé senki,
Értelmetlen a szó, elszáll belőle, s felég,
Sosem tanul meg örülni, nevetni.
Csak káprázat volt e gyönyörű kép,
Mi előtte féktelenül lebegett az égen,
A valóság kegyetlen, az álom még szép,
De lassan eltűnik innen minden.
S mégis utolsó pillanatig hamis vágyak
Elüldözik a gépet, mi lüktek a sírig,
S elássák gondosan tetemét a gallyak,
De neved egy vérfoltban ott ragyog mindíg.
|