Mintha a teraszra kéne állnia
Minden egyes reggel,
Hogy megbírkózzon valahogy
Az embertömeggel.

Mintha nem is tudná,
Hogy porba veszett sorsa,
Lépteit egymás után
A homokba tapossa.

Mintha egy emberöltő
Túl kevés volna...
Vagy éppen túl hosszú,
Rövidítene rajta.

Néha talán a vonat elé
ugrana a szerencsétlen,
De mégis, mikor meglátja,
Kényszeríti hogy visszalépjen.

Hogy megőrízze hidegvérét,
Mi elkiséri tán a sírig,
Mert tudja hogy agyban halott,
Mégis él még mindíg.