Miért harconál? Nem látod?
Más már rég letette.
Puskádat dobd a többi közé,
Hagyd az ár hadd vigye...

Mert így tűnt el az utolsó remény.
Így ment el régen az utolsó vonat.
Így szálltam fel rá én is.
Így veszett a ködbe a tudat.

Te még mindíg ott állsz? Miért?
Most már térj nyugovóra!
Nem látod, itt az igazságnak,
és minden szépnek ütött az óra.

Talpon vagy még? Van értelme?
Úgy érzed még nincs elveszve?
Ugyan már, nevetek rajtad.
A sors felett nincs hatalmad.

Ülj csak csendben, tépj sorszámot.
Így tűnt el minden, mi volt valaha.
Így pusztult el az élő, lényből mára
holt lett mind. Ez az ő hatalma.