Némán sétál az alak, az utcába vész.
Betonja nyeli el. Ő csak rágyújt.
Egy reflexes mozdulat. Mi is az ugyan?

Beleszív párat, eldobja rálép. Kész.
Ennyi volt. És mégse csak a múlt.
A következő szálat gyújtja lassan.

A sarkon ki belőtte magát,
Ahogy kínlódva várja a következő adagját,
Veri a fejét a földbe, mint vére csöppen,
Úgy függök tőled minden egyes percben...

Reggel felkel, és nincs életkedve.
Már szinte monoton mozdulat.
Nyúl, s a gép kiadja a kávét.

Egy cigaretta. Jól esik melléje.
Lassan beindulhat egy újabb nap.
Enélkül nem látja életét.

Mert ha nincs meg a cucc mára,
Holnapra széjjeltorzul az arca,
Sosem telhet anélkül egy perc se,
Hogy a nevét a száján ki ne ejtse.

Mint a pénz. A pénz. S a mégtöbb...
Lesz itt ház, kocsi, nő meg minden...
Megvásárlom a biztonságom.

Tudom ha van, én vagyok a legfőbb.
Csak fürdünk benne kérem szépen...
De ha nincs, mi lesz velem? Nem tudom.

Mert kinek vágya van, ha megkapja,
Az lesz örökre az ész rablója...
Tudom, mióta függök tőled,
Én minden nap meghalok érted.