Pirkadat
2009.06.05. 00:07
Eljött az éjszaka,
S a gyöngéd éj szava
kegyetlen csapta
hullámjait partra
az égbolt tavának.
S erednek könnyek.
De hullajtani vétek
Ha sugarai ébrednek
az élet fényének
a sárga napnak.
Mert felhőbe burkolja
S e lepellel takarja
Talán hogy megóvja
Talán hogy mutassa
Szívének bánatát.
Felejteni mégis kell.
Hisz így sosem múlik el.
Velünk ég minden jel,
az utolsó könycseppel
követ egy öltőn át.
Ha ujra fénybe borul
A hold a napba fordul,
könnyed már nem csordul,
Többé nem ejt rabul
E gyötrő fájdalom.
Csak süt, mi süthet rája,
S az élet vizét tárja
Elé, minta mit se várna,
Csak hogy kezét fogja.
És ezelőtt én meghajlom.
|