Új Idők

Undorodom tőle, pedig ugyan olyan vagyok,
érzem ahogy lassan megesznek a drogok,
sajnos már nem mennek ugyanúgy a dolgok
mint régen. emlékszel? a réten a széllel
táncoltunk, azt hittük a vég minket nem ér el.

Már nem az a lány,
Már nem az a tűz,
Már nem az az érzés,
ami elűz
már nem az a fájdalom,
lassan megszokom,
az új időket
lassan megszokom.

Fullad a torkom hogy a port csak nyelem
És mégis érzem tán ez a végzetem,
Hogy merre tartsak csak előled el,
Kiszerettem belőled hiába nem hiszed el,
Még ha úgy tűnik érted is mondom ezt fel,
De hamis szavad, mondom, többé nem kell.

Már nem az a lány,
Már nem az a tűz,
Már nem az az érzés,
ami elűz
már nem az a fájdalom,
lassan megszokom,
az új időket
lassan megszokom.

Mert új láng gyulladt az éjszaka közepén
Kialudt a sivatag ha sírok az út szélén
De könnyeim egy cseppje sem érted hullik,
Csak szívem az új őrzőjére vágyik,
Mert látja az álnok ha véget ér hatalma,
És tudja mit nem ér el többé már véres karma.

Már nem az a lány,
Már nem az a tűz,
Már nem az az érzés,
ami elűz
már nem az a fájdalom,
lassan megszokom,
az új időket
lassan megszokom.

Futnék én még talán, de nincs ki elől többé,
Ha nem miattad mond el miért váltam ezzé,
Egy lény vagyok a farkasok közt fájó talppal,
Hogy megbírkóztam többszáz szöggel és vassal,
S itt vagyok, és túléltem, sebeim beforrtak,
S szívem újra lángol, hála eme dalnak.

Már nem az a lány,
Már nem az a tűz,
Már nem az az érzés,
ami elűz
már nem az a fájdalom,
lassan megszokom,
az új időket
lassan megszokom.