Egy újabb csendes éjszaka.
Letűnt a nap, a csillagok sehol.
Felhő fedi a homályos eget.

Tollat ragadtam újra:
Talán elolvassák valahol
E sorba rendezett rímhegyet.

Lassan, búsan fúj a szél.
Gyötrelmes ez a dallam...
Porba vesznek lerótt soraim.

Nem értem mégse mit beszél...
De tudom, nem ezt akartam.
S szépen kihunynak vágyaim.

Talán hittem hogy valóra válhat...
De mégis, mit remélten én?
A csillagok nem jönnek felhők közül.

Hiábavaló lett minden akarat.
S az álmok kihunyt tetemén
Egy apró alak könnyeibe merül.