Tovább
2009.06.25. 22:53
Munkád oly keserves...
Gyönge megfáradt karod
Egy utolsó mozdulatra képes...
Kérdés, hogy te is akarod?
Csak menj tovább... Menj!
Mint egy meztelencsiga:
A forró betonon elhagyatva,
Gyengén a földön hasalva:
Tiéd lesz mardaléka.
Csak menj tovább... Menj!
Munkád oly könyörtelen...
Minden nap egy újabb kés,
És hiába mind életlen,
Szívedbe egy újabb sort vés:
Csak menj tovább... Menj!
Mint egy ganajtúró bogár,
Az új élet küszöbén állva,
Tolja maga előtt, s megáll,
Tán a végzet jelét várja.
Csak menj tovább... Menj!
Munkád oly fájdalmas...
Izmaid lassan sorvadnak,
Élted oly szánalmas,
De jeleid megmaradnak.
Csak menj tovább... Menj!
Mint egy elszáradt csont:
Kihűlni látszik tekinteted.
De ki semmit sem ront,
Soha semmit sem kezd...
Csak menj tovább... Menj!
Munkád oly siralmas.
Ebből veszik el hatalmad.
Régmúlt helyett újat avass!
Ne mondd, hogy feladtad!
Csak menj tovább... Menj!
Mint egy kihűlt sírkő:
Nézel egyszer vissza.
S ha gyűlik majd a felhő:
Könnyed lesz mi issza...
Csak menj tovább... Menj!
|