Rejtélyes ez a csend. Oly szürke.
Mi remeg odabent? Oly fürge.
Félelmetes dallam csattan fülemen.
Sajnálom. Nem akartam. Türelem.
Nem fáj már az érintésed. Túlélem.
Mégis éget mikor tekinteted átérzem.

Mint a csendes tó: partján ezernyi
Gyerekjátéknak látszó szertedobált holmi.
És fürdik benne az igazság, s a félelem.
Mert amíg az élet utat vág, a vég is jön velem.
Küzdenék talán hogy életem egyszer megértsék,
De rég eltűnt már az értelem, nincs többé segítség.