Lépteim a ködbe vesztek mára
Ujjaim közt áramlik át
Testem vonszolom, meg nem állna...
Hiába, ha tudnék, visszanéznék rád...

Elhalványult mégis az arc,
Melyben kacér mosoly lakozott,
Belül vívódik még valami harc,
De a remény már rég szertefoszlott.

Mégis lábam emelem, de miért?
Ha látnám végem, most megállnék.
Eladnám levegőm a válaszért,
Ha tudnám mégis meghalnék.