Fent ültem az álmaimon,
Suttogtad halkan fülembe:
Hajózzunk el ahol a part szakad!
Kezeddel a kezemben.
Fújt a szél, hajunk simította,
Szavaim lassan ütköztek a falba...
Mint egy tükörbe ugrok bele,
A valóság mostmár oly messze...

Kezeddel a kezemben,
Fent ültem az álmaimon.
Suttogtad halkan fülembe:
A valóság most már oly messze...
Mint egy tükörbe ugrok bele,
Hajózzunk el ahol a part szakad!
Szavaim lassan ütköztek a falba...
Fújt a szél, hajunk simította.

Mint egy tükörbe, ha visszanézek,
Mint egy szűk csőbe, ha előre,
Talán magamtól is félek.
Talán veled állok most szembe.

Talán magamtól is félek,
Mint egy tükörbe, ha visszanézek,
Mint egy szűk csőbe, ha előre:
Talán veled állok most szembe.

Fájni fog ha egyszer
Mégis majd menni kell,
Kérdeztem már ezerszer:
Milyen úton nem tévedsz el?
De mégis öröm volt minden.
Elmúlóban a nyári nap fénye.
Elmúlhat e valaha egyszer
Az életnek értelme?

Mégis majd menni kell,
Milyen úton nem tévedsz el?
Kérdeztem már ezerszer:
Elmúlhat e valaha egyszer
Az életnek értelme?
Elmúlóban a nyári nap fénye.
De mégis öröm volt minden.
Fájni fog ha egyszer

El kell mennem innen.