Holdfény
2009.09.02. 23:39
Esteledik. A telihold viágítja
A végtelen mezőket.
Halk szellő lépked rajta,
És súgja fülembe nevedet.
Ajkamon ég minden pillanat
Mikor szemeink szikráztak
S köztük parázsból gyulladt
Valami lángoló patak…
S benne úsztunk. Vállunk lassan
összeért. Ujjbegyünk mint a jégcsap
Úgy ragadt, s kosárként fontam
Virágként szórták a telihold alatt.
Ezernyi csillag ragyogta körül a hidat.
Csak lábunk lógattuk a patakba.
Tükrében a fellegek, s csodáltam arcodat,
Mikor lángragyulladt csókod ajkamra.
S elszállt a lét oly messzeségbe...
Hideg hegyek határa mind felégett.
Mint az érzelmek s ezek tengerébe:
Minden sötét árny úgy tűnt elveszett…
Itt az éj. Álomra tér minden lény.
Takaróm alatt mégsem vagyok ott…
Ott vagyok, hol játszik a holdfény
Valami rólad szoló dallamot.
És én csendben hallgatom
A szél hogy súgja…
Messzi képeim otthagyom,
És szívből érzek újra...
|