Örök Menet
2009.09.19. 02:36
Lépések zaja veri fel a tájat.
Egyre hangosabban,
Mint a fémet mit kalapács ver,
Talp után talp meg nem állhat.
Egyre csak gyorsabban…
Mint a vér pumpál a szívvel.
Zakatolnak egyre a lábak
Előre törnek, háttal
Minden elhagyott hibának.
Csak mennek, meg nem állnak,
Monoton szól a dal,
Az igaz kórus mégis hallgatag.
Hová tart a vészes tábor?
Nem leli útját.
Eltűnni mégsem fog soha.
Lépteik zaja már oly távol...
Épp hallom hangját.
Mégsem csendül többé tova.
S újra csak látom: jönnek.
Béke nem honol.
Mint a mező, mit gyújtanak,
S halnak közben ezrek.
Csattan az ostor,
S újabb kínok virradnak.
Minden cipőkoppanás
Újabb tépés
Egy öreg, kopott hacukán.
Mégsem lesz már soha más.
Csak menetelés
Az élet nehéz, rögös útján.
|