Bábú
2009.10.22. 00:01
Ma éjjel a tükörbe néztem. Mint minden áldott éjszaka.
Mégis, ma mást láttam. Ma mást súgott az éj szava.
Arcom sápadtabb volt mint a hold az égbolt csúcsán,
Mint egykoron oly fényes, de mégis elfogy aztán.
Sötétben hulló apró cseppek esőillattal dúsították
A barnás-deres-száraz falevelek töredezve állták,
Fülembe dallamuk mint hangosabban zúgott:
Ez volt ama szellő, mi hátamon végigsiklott.
Ma éjjel a tükörbe néztem. Kerestem a kívánt választ.
De hiába vártam rá éveket. Bár már nem is aggaszt.
Arcom mégis sápadtabb, mint a fal a hátam mögött.
S bőrömről a smink is már a sok könnycsepptől lejött.
Elragadt végleg az éjnek hűvös lehellete.
Nem tudtam merre: meghaljak, vagy éljek-e?
S vittek magukkal arra, merre fújt a szél is,
Régóta tudtam: egyszer bábú leszek én is.
|