Mikor a szemedbe nézek
Egy kényszert érzek
Újra és újra belém hasítva
Mikor csókod égett ajkamra…
Utoljára.

Csak még egyszer égne…
Úgy fáj, de mégis félve
Érzem, s látom, enyém vagy.
Szívem lüktetése sosem hagy.
Egy esélyt adj!

Így nélküled mégis oly sötét minden,
Elmentem, nem tudom mit hittem,
Félelmem, mit legyőztem, megölt,
S végül én lettem az, ki kidőlt,
Elvesztettem őt.

Eső a szélben, elúszik könnycseppem,
Kérlek, egyszer bocsájtsd meg mit tettem,
Kérlek egyszer nézz még a szemembe,
Kérlek, egyszer mondd el, még szeretsz-e,
Ez elmém kényszere…

Mikor a szemedbe nézek,
Én könyörögve kérlek
Csak erre az egyre:
Ne lökj engem félre
Többé sose!

Most egyedül vagyok nagyon.
Szemem csukva, arcod látom.
Mint nézel, arcodon angyali mosoly…
Szíveknek tengerébe ne sodorj!
Én lettem fogoly…

Álarcomra írva végzetem sorsa:
Meghaltam arra a napra.
Mégsincs a fejfa kint a síromon,
Mégis előre kisbetűvel felírom:
Oltalom.