Az élet körútján egy örök pár.
Kézenfogva táncot járnak.
Egy forgás az egész, aztán már
Tovább is állnának:

Kék égen fehér felhők,
Köztük milliónyi galamb száll.
Távolba is látnak ők,
Tekinteted merre jár...

Szemed tükrében könnyek,
szerelem taván csónak,
úsznak benne a képek,
s feltámadnak a holtak.

A temető mélyén keresztek,
Utcák sarkán kereszteződés,
Hogy itt állok, merre menjek?
Kié lesz az első lépés?

Lábnyomok végig az út porán,
Homokba veszett minden emlék.
Gondoltaim kora hajnalán
A kék eget kémlelték…

A körúton táncol az örök pár.
Szüntelen, mintha muszáj lenne.
Minden lépést hatalmas csend vár.
Csak a te hangod siklik benne.