Újra egy reggel.
A nap még nem kelt fel...
Hűvös ablakomon
peregnek
lágy esőcseppek
akár ajkamon:
Érted születnek.

Egy csésze kávé melegíti kezem,
Illatod még itt kering velem.
Hiányod tengerében egyedül úszok,
Nélküled most már levegőt sem kapok,
De tudom, a nap majd felragyog újra,
Veled leszek akkor, eljön az az óra.

Virágok nyílnak szerelmünk mezein,
Hozzám érsz, és remegnek kezeim.
Négy hónap lassan, egy örökké valóság,
Azóta érted szól az éjjeli imádság:
Szeretlek.