Hová tűntek az angyalok?
Régen mind itt voltatok…
Gyermeki mesékben éltek,
De az álmok véget értek.

Mesélj még, kérlek!
Ne oltsd még le a villanyt...
Égjenek a fények!
Lágy hangod megnyugtat.

Elúszott a színes háttér.
Sötét lepte el a szobát.
Halványan néha visszatér,
Talán érzem az illatát...

Hajnalodik, hideg van.
Fagyosak a szoba falai.
Szürkeségben álmatlan
gyermek halk sóhajai.

Szeretnék még egyszer
repülni veletek magasan.
Elrévedni innen tán kényszer…
Hisz meghalnék itt magamban.

Íme a valóság. Rideg.
Hová tűntek az angyalok?
Várok rájuk… De minek?
Tudom, már messze jártok.

Mégis csendes éjjeleken
Megbújik bennem a vágy.
Egek ízét hadd érezzem!
Távolba röpítene az ágy.

Hová tűntek az angyalok?
Nagyon magamra hagytatok…
Rémálmokban eltévedtem.
És most senki sem fogja kezem.

Tovatűnt ösvény előtt állok,
Hol vannak most a jó barátok?
Azt hittem, mindíg mellettem álltok…
Nem is áldás, inkább átok…

Hová tűntek a tündérmesék?
Mikor romlott el az élet?
Minden csupán egy fájó emlék.
Úgy itthagynék most mindent.

Megkeresném az őrangyalom,
S kérdőre vonnám azonnal,
Miért tűnt el minden álom?
Miért nincsen, ki vígasztal?

Hová tűntek az angyalok?
Messzi tájakon eveznek.
Mégis hol van az a birtok?
Miattuk lettem eretnek.

Túl a földi létezésen,
Tudom, vár egy szebb világ,
De addig még túl kell élnem
Mit a sors elém vág.

Eltűntek a mesék.
Elfogytak a képek.
Mind már halott emlék.
De én még mindíg élek.

Harcolok is magamért,
Pedig néha nincs rá ok…
Nem tudom, életem mit ért?
S hová tűntek az angyalok?