Mintha minden nap egy újabb súly kerülne a láncra…
Mintha minden nap egy újabb sebet tépne fel.
Mintha minden pirkadat egyre jobban fájna…
Mintha minden éjjel a magány ragadna el.

Mintha minden álom véget érne egyszer,
Mintha minden egyes emlék tovatűnne…
Mintha nem melletted érne a reggel,
Mintha kések csapnának le vézna lelkünkre…

Úgy vonszolom lábaim a földön,
Úgy csurog vérem az útra,
Úgy, jajveszékelve könyörgöm:
Soha ne hagyj magamra!

Úgy ébredek, üres fejjel,
S úgy uralkodik el a káosz.
Úgy hiányzol, kérlek hidd el,
S úgy gyötör nélküled a gonosz.