Egy hűvös pillantás,
Nem volt más…
És nem volt többé folytatás.

Nem volt többé ámítás,
Fájdalmam mögé bújtam,
S álarcom alatt sírtam.

Mindíg csak a holnapot vártam,
Mindíg csak egy jobb napra vágytam…
Hiába, újra csak elbuktam.

Egy hűvös pillantás,
Nem volt semmi más…
Kértem, legyen folytatás!

Tán jól esne az ámítás,
Tán fájdalmam eltűnne,
Az álarc lekerülne.

A holnapra fény derülne,
A jobb nap még ma lenne,
Minden álmom teljesülne…

Egy hűvös pillantás,
És nem is volt semmi más…
Nem jött el a folytatás.

Hiába az ámítás,
Megmarad a fájdalom,
S a könnycseppek az arcomon.

Jégcsapokkal verdes a holnap,
Érzem, sosem lesz már jobb nap,
Mikor szívem kegyelemdöfést kap...