Bús esti mese
2010.02.22. 22:05
Álomba taszít, és éleszt újra,
Mélybe merül, majd feltör a csúcsra,
Sötétbe szalad, takarja testét,
Regellre várva csitítja lelkét.
Oly sokszor szúrta kés át a szívét,
S hegek mesélnek bús esti mesét:
Újra és újra egy történetet,
Mely az ő ajkuk partján született.
A gyenge gyáva magába zárva,
Már tiszta szívvel a végszót várva
Csak epekedik, hátha most végre
Tűzfény esik a beszürkült égre.
S kiált a gyáva, visszhangzik szava…
De a legszentebb szót csat suttogva,
félve, dadogva ismételgeti:
Tán igazán fél ő is szeretni.
|