Este van… Egy életlen pengével cirógatom
az ellenállásban elgyengült karom…
Sötét van… Messze a távolba nézve látok
egy roskadó alakot: én, s maga az átok.

Hideg van… Libabőrös hátamon süvít végig
fagyos ereje a szélnek. Várok éjfélig.
Éjfél van… Nem jött kire vártam, elhagyott
az élet, s csak tetemem maradt ott.

Fájdalomban. Kín lassan elillan, s az érzés,
mint puszta tény megszűnt. S vele a létezés.
Reggel van… A hajnal is elmúlt, de itthagyta derét,
hogy mindíg, és örökké lássuk a jelét.

S már dél van. A nap elbújt a felhők mögé,
villámok marják a levegőt ketté...
Sötét van. Hiába nappal, vagy éjszaka,
A fény elfutott, s nem is tér többé vissza.