Gyenge Vagyok
2011.01.02. 15:35
Mivé lett az ártatlanság?
Mosolyod oly halovány…
Oly csalfa, oly hazug,
...Mint a fekete szivárvány.
Hová lett az igazság?
Köddé vált minden szó,
Lehamuztuk, eltapostuk,
Fájdalmas… és mégis jó.
Féltem, nem lesz gyógyír,
De mára tudom, belehalok.
Hogy a tükörrel szemben
mindíg egy nagy pofont kapok.
Szemébe ég a lángja,
Mi porrá vált, s elfújta
A szél. Hangjegyébe kapaszkodott
mert magát már nem bírta.
Hová lettek az égi jelek?
Csillagokkal eveztek a holdra,
Kiültem, én néztelek…
A párnán forgolódva.
S most, kisírt szemekkel
Paplanba tekeredve kérdem:
"Miért hazudsz?" Csak mosoly,
Válaszod sosem értem.
Mikor eget mondasz,
S csak a Földre mutatsz,
Akkor tennélek messzebbre,
Hol már nem bánthatsz.
De te is itt vagy bennem,
S lassan kiesik a parázs.
Most már el kell mennem…
Mint télen minden darázs…
gyenge vagyok.
|