Mi az, mi odafent kopog az égen?
Pár cipőtalp surran halkan.
Mondd, hol az az isteni éden,
Mondd, hol van mit mindíg akartam?

Levegőhöz jutottam, fellélegeztem.
Hitet adott az ég, új reménnyel.
Most végre, tényleg feltöltődtem,
Szemem tisztán lát, felészlel.

Ébredezik belül valami, mocorog,
Ne is kérdezd, mit itthagyok, elment,
És a tiszta soron ott pihen, nem kopog,
Nem tör-zúz, kidőlt, mint a zsák cement.

Új szelek fújnak, új dalok zúgnak,
Újra és újra, új mesék születnek,
Mi fájt egyszer, már vége a haragnak,
S csíráját vetjük a kis rózsáskertünknek.

Ma újra világít, mint elemet vettünk,
Egy zseblámpával a sötét folyosón,
S kiégett fáklyán áttaposva mentünk,
Hogy mi egyszer fennakadt, végül eljusson,

S megtalálja mindazt, mit keresett,
hogy meglelje húsát az élet gyümölcsének,
S férgesét kitépje, mely keseredett,
S helyét adja valami újnak, valami szépnek...