Gerlepár
2011.12.06. 23:00
Szemgödrömben porosodik a félhold,
Úgy eltemetném, ami rég volt,
Félelmeim gyökerét nem öntözné könnyem,
S az út köveivel verném szét, min jöttem.
Hogy igazgatom képedet a sírhant alatt,
Gödörbe dobván virág, tenyeredből fakadt,
Ajkadon veszett a szó, mit kicsalt a szél,
Kertem a lelkem, hol beköszönt a tél.
Ollóval metszem aranyfürtjét az életnek,
Minden centijét éveknek élem meg.
Egy kortyot még hagyok alvadó véremből,
Hogy súgja meg ezerszer, a nap majd hol kel föl?
Ülünk egymásnak háttal, s csak én lennék?
Tükörkép, hamis vágy mit birtokolnék?
Add a kezed, gerlepár, hadd szaladjon,
Csak egyszer még lábujjad felém mutasson...
|