Most elmesélek egy történetet, ami velem történt meg, azzal a kis módosítással, hogy ez csupán illusztráció, és bármiféle egyezés a valósággal csupán a véletlen műve. Szóval, komolytalanra fordítva a szót: éppen sétáltam hazafelé, mint minden normális ember, az út közepén. A közvilágítás tökéletesen működik - általában, kivéve amikor leesik az első hópihe, ami ugyan el is olvad rögtön, de valamilyen rejtélyes oknál fogva arra elegendő, hogy minden egyes évben tönkretegye a közvilágítást. Megnyugtató, hogy ezt kizárólag a Fő úton teszi, tehát az egyetlen úton, ahol autók is járnak.
Tehát történt egy szép estén, hogy sétáltam itten hazafelé. Biztosra mentem: útközben a vaksötétben játszottama  telefonomon, és zenét is hallgattam róla - ha elütnek legalább nem látom, és nem is hallom, talán így kevésbé is fáj, ha nem figyelek oda. Egyszercsak fényességet észleltem magam körül, már kezdtem csodálkozni, hogy sikerült ilyen fürgén - mindössze 4 nap alatt - megoldani az áramellátást... Nos hamar rá kellett jönnöm, hogy csupán a hátam mögött körülbelül 100 km/órás sebességgel közeledő autó fényszórói festik világosra az úttestet. Hát jó, látom sietnek, lehúzódok az út szélére, hadd menjenek.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg azért siettek ennyire, hogy maradjon idejük megállni, és kötekedni velem. Azért rendes tőlük, hogy lakott területen is 100-al jönnek, csak hogy megállhassanak trécselni velem. Autó megáll, félrehúzódik, hapsikám kiszáll, kell az imázs, így rágyújt egy cigire, felfújja magát, majd odajön és hozzám szegez egy kérdést:
- Tudod mi az ott? - közben mutat oldalra. Nézem, hogy vajon mire gondolhat, látom épp egy bokorra mutat, gondoltam hátha vizelnie kell, csak előtte meg akar győződni róla, hogy tényleg egy bokorral van a dolga. Így hát ezt válaszoltam:
- Bokor.
Emberünk feje a másfélszeresére nőtt, a volán mögül a szőke hölgyemény mély egyetértéssel bólogatott.
-Nem az, mögötte mi van?
- Járda... - feleltem. Éreztem hogy innentől kötekedés jön, és az úr megpróbálja majd kifejezni nem tetszését az ügyben, hogy én a járda helyett az úttestet használom gyalogos közlekedés céljából. Gondolkoztam, hogy felajánlom az úrnak, hogy tesztelje a bokron túl lévő gödrös-kátyús valamit, amit járdának csúfolnak egyesek. Közvilágítás nélkül életveszélyes, főként ha a telefonodon játszol közben. A férfi ezekután az úttestre szegezte mutatóujját, és újabb kérdéssel állt elő felém.
- Tudod, hogy ez mi?
Na, mostmár nem hagytam csőbe húzni magam, rávágtam a helyes választ:
- Úttest!
Vártam, hogy megszólaljon, hogy "Gratulálunk, helyes válasz! A nyeremény X forint, megáll, vagy mehetünk tovább?". Azonban ehelyett folytatta a mutogatást, csak most a túloldalra.
- És az tudod mi?
Megpróbáltam kivizsgálni, hogy mutatóujja pontosan mire is szegeződik, ez már nehezebb volt, mint az előző két kérdés. Hirtelen az villant be a fejembe, hogy új értelmet nyert a "mutogatós bácsi" szó. A biztonság kedvéért megkérdeztem:
- Most ez valami rögtönzött kvízműsor?
Az úriember nem válaszolt, de arckifejezéséből ítélve hamar rájöttem, hogy a válasz: NEM. Ígyhát jobb híján megpróbáltam válaszolni az ezelőtt feltett kérdésére.
- Ház?
Ez volt talán az i-re a pont, ahol teljesen kikelt magából, és elmagyarázta, hogy az is járda, és nekem azon kéne mennem. Nem akartam kötözködni vele, de sokkal fentebb mutatott, abszolút nem a járdára, sokkal inkább már szinte a háztetőre. Ez van, jól csőbe húzott, buktam a nyereményt.
Kaptam még pár búcsúmondatot az úrtól, melyben a férfi nemiszervre helyezendő fejfedővel azonosított, illetve úgy vélte, hogy a felmenőim közt vannak, akik a legősibb mesterséget űzik. Nem akartam szópárbajba elegyedni, így már meg se szólaltam, mikor közölte, hogy nem szeretné, ha a kedves barátnője miattam veszítené el a jogosítványát. Pedig felvetült bennem egy ilyen "Miért, neked nincs?" kérdés. Nos persze, hogyha az út szélén állok, akkor természetesen én tehetek arról is, hogy nincs közvilágítás, no meg arról is hogy ők lakott területen a megengedett maximális sebesség kétszeresével közlekednek.
Mivel láttam, hogy a mentális fölényemet majdnem utoléri az illető fizikális előnye, így jobbnak éreztem megköszönni a jó tanácsokat, és egy "önnek is boldog karácsonyt!" mondattal továbblépni.
Megkért, hogy ne lásson többet. Hát remélem hogy nem teljesül a kívánsága, mert vakon életveszélyes vezetni - bár úgyse ő vezet, hanem a kedves szőke hölgy...